lehetne ez egy levél is, talán azért nem az, mert nem akarom rád erõltetni a gondolataimat, ha idejöttél, talán érdekel, és ezért olvasod el. nem akarok beléd magyarázni semmit, csak szeretném ha magadba néznél, és elgondolkodnál a saját érzéseiden.  játsszuk…

 itt vagy és mégis hiányzol. eltûnt évek, emlékek örvenyei az elsõ téli esõ illatában. semmi sem múlt el nyomtalanul. messze még a gyûrött reggel. tudom mi hiányzik és mégsem találom. hiányzol. úgy szeretnk most szólni hozzád, de úgy aludtál el hogy nem is nyúltál…

 … én tényleg boldog vagyok veled – mondod, magad is meglepõdve talán a felismerésen. elmosolyodom, picit nyugodtabb leszek, hátha már értedm, aztán kicsit szomorú is, mert tudom, messze van az még… átölellek, simogatlak, jó volt azért hallani…elmész.…