tudod milyen a legtöbb nő?álmodnak a nagy szerelemről. vegetálnak valamiben amiről tudják, hogy nem az, és közben álmodnak a nagy szerelemről.egyre kevesebb bennük az önbizalom, hiszen ahol vegetálnak, nem kapnak megerősítést, hiszen a boldogság, teljesség adna.álmodnak a…

 tündér-keringõ ... a tündéres gondolatok grafikákkal illusztrálvadiavetítést itt lehet letölteni és megnézni. e-könyv formában pedig itt lehet letölteni. 

 segíteni szeretnék. szeretve. talán segíteni szeretni. és szeretném hinni, tenni hogy eltûnjön belõlem minden önzés. hosszú az út. csak vonszolom magam. szürke cseppek. fakó tenger, köd, nyirkos hideg. fáradt vagyok. talán ázott levél, ami még sima és jéghideg,…

 lehetne ez egy levél is, talán azért nem az, mert nem akarom rád erõltetni a gondolataimat, ha idejöttél, talán érdekel, és ezért olvasod el. nem akarok beléd magyarázni semmit, csak szeretném ha magadba néznél, és elgondolkodnál a saját érzéseiden.  játsszuk…

 reggelek mindig komolyak. hétfõ különösen, áttunyult szombat és vasárnap délelõttök után. lássuk csak hogy is volt ma reggel.6:40 ébresztés lenni - géprõl,hifirõl sípolás basszamegbasszameg csutkán maradt a hangerõ basszameg6:41 fej párna alatt de megis üvölt…

 itt vagy és mégis hiányzol. eltûnt évek, emlékek örvenyei az elsõ téli esõ illatában. semmi sem múlt el nyomtalanul. messze még a gyûrött reggel. tudom mi hiányzik és mégsem találom. hiányzol. úgy szeretnk most szólni hozzád, de úgy aludtál el hogy nem is nyúltál…

 látod,hozzád szólok,mert láttam a végtelent,és a végtelenben minden álmomat a szemedben,és beléd szerettem,mintha az életem egy pillanat volna,és mégis félek,mégsem merem hinni hogy te is tudsz engem így elfogadni és akarsz és tudsz így szeretniakarok veled lenni és…

 -apró kis állatok vagyunk egy végtelen labirintus folyosóiban. egymásba marunk akaratlanul is,mert annyira közel akarunk lenni,hogy néha hiûnytik már a tér. szabadság illúziója a rohanásban,az útvesztõ szinte végtelenné válik ahogyan egymásba nyílnak a folyosók. apró kis…

 … én tényleg boldog vagyok veled – mondod, magad is meglepõdve talán a felismerésen. elmosolyodom, picit nyugodtabb leszek, hátha már értedm, aztán kicsit szomorú is, mert tudom, messze van az még… átölellek, simogatlak, jó volt azért hallani…elmész.…

 … mintha lépteket hallott volna az esõcseppek egyhangú koppanásai között… félálomban emelte fejét:- Gyönyörúségem jön – gondolta és elmosolyodott. Az egyre mélyülõ éjszakában álmába vezettek a léptek. Ült csendben a csendben,…

 a tündér farkasa(az utolsó mese)- anya, idebújol te is? apa mesélni fog. tünjéreset.két tündér a karomban, a kandallóban pattanik néha a parázs, én álmodom, és mesélek... mintha élnék, mintha igaz volna minden ami bennem él...volt egyszer, hol nem, de hol méginkább, és…

 rámzuhan az éjszaka és nem tudok mit kezdeni az érzéssel. lassan emelkedik a füst, és hullámzani kezd a szívverésem ritmusára. a megszokott tárgyak körben, asztal, falak, és én, bezárva, mint a belsõ köd a cigarettavégbe. hülye hasonlatok, mintha számítana mivel…

 néha a boldogság olyan közelinek tûnik, hogy a hosszú sötét csend után már ez a közelség is szinte szárnyakat ad. már szinte valóság ami még csak a vágyak szintjén létezik. és ezekben az órákban, pillanatokban egészen a csalódás keserûjéig belül még minden…

 amikor eszembe jutsz, mindennek végeelképzellek. eszembe jut minden szikra,az érintésedre gondolok. a hangodra. a mosolyodra.nem tudom mi vagy és mi ez, és hiányzol.elfogynak a szavak hirtelenpedig annyi volt, hogy még játszottunk is vele, emlékszel?mennyit játszottunk még a…

 egy regebbi weblapvazlatot kerestem melohoz a gepen, es talaltam par irast, lusta vagyok kiguberalni h feltettem-e mar,  szoval ideomlesztem.láttalak.valami nem változott.az érzés mélyre bújt, de maradt.hiába titkolod-tagadod,a kapocs köztünk láthatatlan,mégis mindenen…

egyszer saját magammal csináltam közös fotót, de nem látszik, mert elém álltam aztán inkább megpróbáltam szerény-szemérmesen kitakarni magam, de nem hagytam, aztán elõreengedtem magam, de mentem velem. látva hogy nem megyek velem semmire sem így  gondoltam magam mellé állok,…

 este, csendben, a halk szavak,mint az ujjaink, szinte cirógatnak, játszanak,a bõrünk örül ahogy egymáshoz érfelsóhajtok, és átölelve szeretlek mindenért.édes a hangod,ahogy egyre gyorsabban veszed a levegõt,egyszerre forró és gyengéd a csókaztán szorítjuk egymást…

 tudod miylen az ember?odamegy a forráshoz a sivatagbol mert szomjas es vagyja a vizet, aztan iszik felkel es enzi a forrast es talan sajnalni is kezdi ahogyan a sivatag kozepen csobog...aztan visszamegy a sivatagbamennyi mindent meselhetnek.evekrol es valaszokrol. az utrol ami magadba vezet…