mese - epilogus
2009.10.11. 09:38
megint jott. a farkas visszafogadta, es bizott benne ujra. almodoztak az uj, vegre tiszta kozos eletrol, szeretkeztek, beszelgettek, oleltek egymast.kozben kiderult h megsem egeszen tiszta...
a farkas nem vesztette el valami csoda folytan megsem a bizalmat, ezert ujra bizott, amikor megint jott, megint megigerve h vegre tisztan es igazan...
igyekezett megtenni mindent, h segitsen megtenni vegre Gyonyorusegemnek azt a regota halogatott igazi lepest...
mindent odatett ami o es az elete volt...
aztan iszonyatos pofont kapott megint, hatbaszurtak, megalaztak.
zuhant.
zuhant at a kozos almaikon
peregtek elotte a kepek, amikben egymast oleltek annyiszor
es vadak heylett arra gondolt, ez nem lehet igaz, elbuktam, nem tudtam azt adni ami kellett volna.
amikor a hosszu zuhanas utan szetfrocscent szinte a sziklakon, az utolso pillanatban meg elmosolyodott mikor vegigfutott rajta a gondolat: hidd el szerelmem, megkaptad a csillagot, meg ha most nem is erted meg...
ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egygondolatnaponta.blog.hu/api/trackback/id/tr341416483
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
ezt beszéltük mostanában: