este, csendben
2009.09.23. 00:11
este, csendben, a halk szavak,
mint az ujjaink, szinte cirógatnak, játszanak,
a bõrünk örül ahogy egymáshoz ér
felsóhajtok, és átölelve szeretlek mindenért.
édes a hangod,
ahogy egyre gyorsabban veszed a levegõt,
egyszerre forró és gyengéd a csók
aztán szorítjuk egymást szorosan, remegõn
most nem félsz, csak tisztán akarsz,
és elfelejted végre ami már rég nem igaz
csak érzed, hogy jó, hogy szeretlek és kívánsz,
és kivirágzol, végre igazán te vagy
a benned élõ tündérré válsz és érzed,
nekünk adta az isten az igazán szépet,
és talán szépen lassan végre el is hiszed
hogy ha nem félsz, csak tényleg szeretsz,
soha többé nem csalódsz, és az élet végre
nyugodt és mindig boldog lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sárkányszív (törölt) 2009.09.23. 00:22:45
ezt beszéltük mostanában: